Olyan könnyedén tölti meg fénnyel a napot a Nyár,
minden szín finoman pihen a fán,
csendben és bölcsen áramlik a Duna
könnyed nyugalomban olvasok.

Szép szó a bölcsesség,
benne a bölcső és a szépség.
Jó érzés a közelében lenni,
beszívni a fényét, nyugalmából enni.
Néha bölcs vagyok.

Zajos a környék, de engem nem zavar.
Lassan dobban a szív,
pihen a lélek,
elillan a felkavarás hamar.

Jó sínen robog a vonaton,
holott néha elszakad a vezeték.
Nem tudom merre megyek
eltörött az iránytű rég.
De mégis érzem, hogy nyugtató fény
tölti meg az időt és a teret
hagyom had robogjon masina
szeretem ezt az életet.