És lám megkondultak a harangok!
A hitetlen bizalomból épült 
lassan aláhulló lakatok közt
szélnek eredt pár hang.
Lágy szólamok.

Nem számított rá senki.
Holott már megfakult virágokat
zörget a szél,
és felszáradt könnycseppek helyén
kopogtat a tél.

Gyermeki izgalom szaladgál
a hajnali csendben.
Lelkesen öleli körbe
az összekalapált
lelket a szívben.

Kérdések ezrei gyűlnek az égen:
Mégis van új a nap alatt?
Talán már nem fals
a csololádé illat a fényben.

2018.11.24.