Emberekkel teli üres villamoson utazok,
és alázat nélkül hagyom ma este
a gyengeségeimet falni.

Tényleg békés lélekkel
egy keret nélküli lyukas asztalra pakolok.
Ma este büszke rám valaki?

Más is hallja csendben a ritmust
mikor a háborúra hangolok,
vagy egyedül fogom ezt is kapni?

Pontosan mikor van éjfél?
Az ágyam körül időkorlát nélkül parkolok.
Vajon létezik még a szó: adni?

Tény és való, hogy a 
tudatosság nem mindenkinek való
fájdalmasan csodás "hakni".

A cél illatának mámoros bűvöletében
azért nem illendő már
csakúgy feladni.

Tapsolnak a vakok!
végül a gondolataimmal mégis
egyedül kell magam elaltatni.

2018.10.30.