Valahol messze - tán még hallatszik -,
megszakadt az idő.
Ott mindig csend van.

Megéri ott lenni? Nem igazán.
Két lélek oda szakadni jő.
És a fájdalom hallatlan.

Én vagyok az egyik. Én vagyok a másik.
Tépjük egymást.
Rég megvakult már a békéltető.

Mégis miért? A válasz túl mélyen van.
A szerelem sem jutott át.
Van-e még a következő…

A film pereg tovább, csak üresek a kockák.
Színes világban monokróm mosoly az,
ami még élhető.

Szerény méretű, ami nekünk jutott,
Két csók, miben megfordult a világ.
Életeken át süvítő, őrjítő
szívmelengető.

2020.10.03.