Egy üres képkeret szélén dobbant a szív: égig érő csend...
Távolról vihar tombolás hallik, de idebent: hibátlan a rend…
Neked készül gyertyafényből, de: nem játszom az Istent…
Tudok repülni, mégis leesek, mert: a valóság sokszor kizökkent…
Békés lélegzetből megfonom nektek: a végtelent...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
