Egy üres képkeret szélén dobbant a szív: égig érő csend... Távolról vihar tombolás hallik, de idebent: hibátlan a rend… Neked készül gyertyafényből, de: nem játszom az Istent… Tudok repülni, mégis leesek, mert: a valóság sokszor kizökkent… Békés lélegzetből megfonom nektek: a végtelent...