Ma nem verset írok, hanem a gondolataimat simán.

Azt hiszem ma sikerült elérnem a 8 hónapig tartó zuhanásom végére és becsapódtam a földbe. 
Már mindent feladtam, és igazából üres lélekkel közlekedtem már egy pár napja. Nem igazán okozott semmi örömet a reggeli ködön és a féklámpák vörösen izzó fényén kívül. Ma a munkát is sikerült feladnom.
Elfáradtam. Ezt mondtam a terapeutámnak is. Egészen egyszerűen elfáradtam.
Már éppen elhatároztam, hogy fogok mindent, amit sikerült nagy nehezen összekalapálnom erőből, kitartásból és fogom belbaszom a Dunába, amikor összejött egy Tinder match. Végre egy olyan lány, aki azonnal tetszett és felkeltette az érdeklődésemet.
De igazából nem ez a lényeg. Ha nem is lesz belőle semmi, legalább reményt adott. Egy kis fényt, hogy most már nincs hová tovább süllyedni, és elkezdhetek felfele mászni. Rohadt nehéz volt, mégkeményebb lesz. 
De legalább az irány más.

Köszönöm, akárki vagy akármi is törődik velem!