Valahol a távolban látták,
ahogy becsukódott egy ajtó szélén
a naplemente.
Kinézek az ablakon és látom, hogy
egyetlen sóhajtás az üres utcát zajjal
végigkente.

Rekedtes levegővel zizzen a tavasz,
mondanám, hogy szevasz,
de a hangom be van zárva,
tiltások közepette
a lelkem még mindig árva.

Már nem emlékszem milyen mély a mély,
Milyen az, amikor az életed az enyémnél többet ér,
Amikor a kikötődben pihen a hajóm,
Amikor hagyom, hogy nálad legyen
a valahol.

2021.03.01.