Megengedem az ironikusan hideg szellőnek
kedvesen felkarcolni
merev arcom vonalát.
Megengedem megpihenni szememben
a lábak alatt roppanó levelek
megnyugtató hangját.
Megengedem csendesülni lelkemben
a vörösen izzó fák
ezeréves bölcs szavát.
Megengedem
az elmúlást
a fájdalmat
a feloldozást
a békét
a csendet
az életet.
Megengedem magamnak az őszt!
2018.11.01.
