Zuhanok vissza a társas magányba

körülüttem hamuvá égett bizalmam fényára
zárom az ajtókat
keresem az eldobott lakat kulcsokat.

Az agyam még nálam is gyorsabb
de tényleg?
Egyedül nem ér meglepetés.
Kínzó a csend
mégis békét teremt.

Önálló létet generál a síkban
A tudat, hogy belőlem egy van.
Ha szétosztom?
Kések helyét a szívemben
célponttá festve kikiáltom.

Magamban sem bízom már.

2017.11.01.