Mondd, ácsolsz-e még létrát, 
ha már nincs fa az égen?
Kiszellőztetett fények közt
engem nem zavar, hogy
éjjel egyedül fejeztem be a sétát régen.

Mondd, mikor vagyunk egyedül?
És ha csak egy szívvel dobbanok,
akkor lassan sétálva is meghalok?

Látom ahogy zenél a gitár,
pedig a kocsiszínben a lyukasztó
elfáradt hangja még mindig sivár.
Azt hiszem ez a tél még egy kicsit kivár.

Vajon milyen az űrben lebegni?
Amikor nem tud az idő megmérni,
és látod az életet,
de nincs kivel fecsegni.

Lassan ez a 24 is elmarad,
fenséges elmúlások hada közt
mi lesz ma este az utolsó szavad?

2018.12.05.