Épp egy asszimetrikus gömbben láttam
egy befejezetlen történetet az életről.
Miközben láthatatlan tintával írtam
heggé forrasztott válaszokat miértekből.

Majd ráncokká formált gyermeki bájjal
fújtam piciny lila felhőkbe sóhajt.
Aztán becsomagolt csendben jött az éjfél, 
és én rákérdeztem:
Elnézést, Ön mit óhajt?

Majd tétova lámpaoszlopok súgtak tanácsot:
"Arra futott az esernyő, ha siet", de
erre nem találod a megoldást kotyvasztó
furfangos szakácsot.

Sarkon fordultam, de leszólított az idő:
"Van pár felesleges perced?"
Ne haragudj nincs nálam apró
De, ha gondolod írok neked egy verset.
Csak vigyorgott kajánul, tudtam, hogy 
ő nem sebezhető.

Fáradtan ültem fel a villamossínekre,
elhagyott karszalagok ellenőrizték a szívemet
majd kaptam egy csekket
"tudattal fizetve".

Rég nem látott barátként hazaérvén
üdvözöltem magam.
Sétapálcám helyén késsel hámozott érzések
Vajon bezártma az ajtót?
Ez remélem már tárgytalan.

2018.09.16.