ürességben termett gondolatok

Féltek ugye - ugye féltek?

2016. december 07. 00:11 - énsebes

Mi lenne, ha egyszer kimondanátok?
a kibaszott gondolataitokat
a világba kiáltanátok?

Féltek ugye?
Ugye féltek?

Megéri rejtőzni?
Az igazság szélén állni és
vakul tévhitben ejtőzni?
Hazudni a szemnek
Hazudni a fülnek
Megéri hazudni a szívnek?

Ugye féltek?

Soha nincs vége!
Csak lehullsz a padlóra
gyengén, szétesve és
könyörületet kérve.

De felállsz az istenit!
Mert nem féled az őszinteséget!
De féled ugye?
Ugye féled.

Meg kéne végre tanulni
az érzéseket kimondani
vállalni a világot
miről hitted, hogy elviláglott.
Meg kéne végre tanulni
Egyedül lenni magányban
Elhinni, hogy a remény
benned van és nem másban.
Meg kéne végre tanulni
elhinni, hogy az élet szép
és meg kéne végre tanulni
megbocsátani.

Megbocsátani másnak
és megbocsátani anyádnak
bocsáss meg magadnak.

Féltél ugye?
Ne félj!
Többé ne félj! 

2016.12.06.
annyira sajnálom Tomi, nyugodj békében...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sebesvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr3712029515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása