Félek az időtől,
mert alku nélkül
minden nap
elvesz az időmből.

Olyan méreg ez
amit a születéskor 
ad az élet 
az emberhez.

2018.07.21.

Rétegelt valóságban
zúgó habok között
békésen bújik el a háború.

Fájdalmasan tiszta 
szeretetet homorú fénnyel
színez sötétre a ború.

Szigorú titok lappang
a porral hűtött árokban
érzelmi húrokon
fájdalmas pendül meg
a vágy az álmokban.

Az univerzum közepén
egy kicserztett barna bőrfotelben
tanácstalanul folyik az idő.
Se előre, se hátra
néma kutya itt a vakvezető.

Súlyos ajtók között
rekedt lélek
üres kulcskarikán keresztül
suttogja:
Érezni én nem tudok
én félek!

2018.07.14.

A tekinteted, 
ha már nincs mit a lelked köré terítened
akkor is ott marad hátulvást
áldásos kísérődként
öreg barátod
a lelkiismereted.

2018.05.22.

Mi kehet ádáz?
Valami olyasmi, amire az ember ráfáz?
Mint, amikor vashúrokon
láthatóan fájdalmasan
egy kisebb fényű angyal
hárfáz?
Persze nézhetem úgyis, mint egy 
saját szemüvegen keresztül
megízlelt élet bonbon.
Elég széles a tárház.
Egy biztos.
Mégpedig az, hogy a sors
nem véleltlenül válogatja össze 
a poros zsákokat, amivel
rendszeresen felmálház.
De csitt!
Súgom, mit hallani vélek.
Nem hálni jár belém a lélek
rést ütök a pajzson, mit úgy hívok
csontváz.
A neutralizmus fáj,
és kiráz
a hideg, hogy nem éget
sem meleg sem hideg láz.
De van valamim, amit 
kicsi zsebemen tárolok
hitnek hívom
és most magamra írok dalt, 
amit nem az agyam 
hárfáz.
Lehet, hogy kifelé a szavam színház,
de most idő van érzem,
az önszeretet legyen az, ami 
mélyen engem 
kitapétáz.

2018.05.10.

Csend.
Kívül is nehéz, mert kevés a szent,
mégis azt kérem, hogy
belül legyen rend.

Barát.
Többet ér, mint ezer fényes karát,
csak hinni is kellene, hogy
elfogadjam segítő karját.

Család.
A vérrokonság galád, 
jó lenne már ledönteni
a korlátozás falát.

Én.
A pont a mondat végén,
szeretnék a lap közepén lenni
nem pedig a szélén.

2018.05.09.

Zuhanok vissza a társas magányba

körülüttem hamuvá égett bizalmam fényára
zárom az ajtókat
keresem az eldobott lakat kulcsokat.

Az agyam még nálam is gyorsabb
de tényleg?
Egyedül nem ér meglepetés.
Kínzó a csend
mégis békét teremt.

Önálló létet generál a síkban
A tudat, hogy belőlem egy van.
Ha szétosztom?
Kések helyét a szívemben
célponttá festve kikiáltom.

Magamban sem bízom már.

2017.11.01.

Fejem felett lebegő sötétlila égbolt.
Tárháza a csillagaimnak.
Életem porral fedett ártatlan vágyainak.
Pislákoló fénye mindannak,
mire felszőttem 
ébredő férfiként 
bordáim között álmaimat.

Ki nem mondott titkokat
rejtettem el a Hold mellett.
Mások által soha nem látott
keserves könnycseppekben
dédelgettem csillagporba mártott
féltett érzéseimet.

És most minden,
mire készen soha nem álltam.
Csillgaim összes vigyázott fénye
végzetként egyesült egyetlen
csodálatos és megismételhetetlen
Királylányban.

Földrehull a páncél mi eddig védett,
és feladok mindent Egyért.
Cserélem egem Holdját
egyetlen veled töltött
életre szóló napért.

Te lettél egem fénye.
Szeretlek!
Ez lett a lovag küldetése.

2017.08.13.

Tudod lételemem az oxigén.
De mostanában kevesebbel is beérem.
Hogy neked több jusson, 
mosolyodért cserébe
nem félek lenni koravén.

Mennyire megnyugtató, mikor hallgatod a szívem.
Egy zászló nélküli dobbanó hajó.
Most füled kikötőjében pihen.

Te jó ég, milyen gyönyörű a szemed!
Belémégett a találkozáskori első tekinteted,
akár egy régi fényképező villanása
mit a költő múzsájáról soha nem feled.

Szeretem fogni a kezedet!
Kellemes kötelék.
Melengető érzés halkan és csendben
melletted tudni énemet.

Élvezem csodálni a harmónikus íveidet...
Látni, ahogy a Művész aprólékos 
gonddal alkotta meg
a számomra tökéletest.

Nem tagadjuk, de jeges vízzel leköptél.
A tisztelt pódiumnak ezúton jelezni szeretném,
hogy ezzel az őszinte tettel
egy szerelembe
gyanúsítottként beidéztél.

Éjjel leszálltam a villamosról.
Széttárt kezekkel szívtam bele az esőbe,
és nem féltem a villámtól.
Mert ott égett még oldalamon
karjaid ölelésének lüktető emléke.

Az egymás karjaiban csendben
elszállt édes percek,
a badacsonyi utakon 
nevetésben átszáguldott kilométerek,
a gyermeki harapdálás,
és a férfi-nő keringőben lángoló vágyakozás.
Mind mind Te és én
miközben megnyíló szívvel
táncolunk a szakadék szélén!

2017.08.06.

Éjfél múlt 11 perccel.
Fel kell adni az álmokat?

Éjfél múlt 11 perccel.
Meg lehet érteni, hogy nem kell érteni?

Éjfél múlt 11 perccel.
A világot érzés nélkül meg lehet váltani?

Éjfél múlt 11 perccel.
Fel kell adni az álmokat?

2017.07.05.