Tudod lételemem az oxigén.
De mostanában kevesebbel is beérem.
Hogy neked több jusson, 
mosolyodért cserébe
nem félek lenni koravén.

Mennyire megnyugtató, mikor hallgatod a szívem.
Egy zászló nélküli dobbanó hajó.
Most füled kikötőjében pihen.

Te jó ég, milyen gyönyörű a szemed!
Belémégett a találkozáskori első tekinteted,
akár egy régi fényképező villanása
mit a költő múzsájáról soha nem feled.

Szeretem fogni a kezedet!
Kellemes kötelék.
Melengető érzés halkan és csendben
melletted tudni énemet.

Élvezem csodálni a harmónikus íveidet...
Látni, ahogy a Művész aprólékos 
gonddal alkotta meg
a számomra tökéletest.

Nem tagadjuk, de jeges vízzel leköptél.
A tisztelt pódiumnak ezúton jelezni szeretném,
hogy ezzel az őszinte tettel
egy szerelembe
gyanúsítottként beidéztél.

Éjjel leszálltam a villamosról.
Széttárt kezekkel szívtam bele az esőbe,
és nem féltem a villámtól.
Mert ott égett még oldalamon
karjaid ölelésének lüktető emléke.

Az egymás karjaiban csendben
elszállt édes percek,
a badacsonyi utakon 
nevetésben átszáguldott kilométerek,
a gyermeki harapdálás,
és a férfi-nő keringőben lángoló vágyakozás.
Mind mind Te és én
miközben megnyíló szívvel
táncolunk a szakadék szélén!

2017.08.06.