Édes habos balgaságokat pihentetünk a
Felhőkön.
Súlyosan rikító színekben világít a zászlónkon a
Carpe Diem.
Mégis álmokat sírató kislányok könnyei gyűlnek össze esténként
A tetőkön.
Látlak ész nélkül rohangálni ködös éjszakai utcán és
Elfogy a hitem.

Ha elmúlnék a következő halk kattanáskor, vajon mivel telne
Az utolsó lélegzetem?
Nyugalommal vagy sápadt félelemmel néznék a nem létező
Jövőbe előre?
Ki nem bontott vágy dobozok hamuja közt is nyugalomban
Pihen a lelkem.
Eljövendő lelkem fölé tigrisbőrre írjátok rá fénnyel, hogy bármilyen rövid is volt
Megérte élnem.

2018.08.28.