Talán 2 éve hoztam egy döntést, amit azóta is képviselek magammal szemben.
Fogtam az embereket körülöttem és szépen bepakoltam őket egy-egy kiváló kis skatulyába. Lettek ismerősök és lettek barátok.
Nos az utóbbi csoport jelen állás szerint 3 embert ölel fel. Durva! 

Mit is jelent nekem a barátság? 

Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy az a barátom, akinek érdekel az élete, és aki érdeklődik az én életem iránt. Nem feltétel az állandó együttlógás, de a kapcsolat azért marad fenn, mert nem szeretnétek, ha a másik kikopna az életetekből. 
Az ismerősök többen vannak. Jönnek és mennek. Ha eltűnik, nem nagyon visel meg, mert nem volt köztünk olyan kapcsolat, ami ezt meggátolta volna.
Óriási elképedéseim vannak néha, amikor azon kapom magam, hogy 5-10-15 éves ismertségek eltűnnek. Akikről azt gondoltam, hogy barátaim a távolság, az idő és egyéb tényezők hatására elmaradnak. És én is elmaradok.
De ezzel nincs semmi baj. Attól még megmaradnak az évtizedes emlékek, és összeköt a múlt. Ám a mély, életet körülölelő szálak elfoszlanak, és marad az ismerősség kellemes burka.

Amikor tényleg agyon tud nyomni a magány. Beköpök egy üzenetet, és tényleg csörög a telefon, és egy megnyugtató hang azt mondja: "nem vagy egyedül". Akkor azért beindulnak a könnycsatornáim.

Köszönöm!